Patai népviselet

Mind színösszeállításban, mind díszítésben és az öltözetdarabok összeállításában legvákozatosabbak az egyházi ünnepeken, jeles napokon hordott ruhák,

Ünnepi népviselet

A legdíszesebbek és a legdrágább anyagból készültek a nagy ünnepeken hordottak, melyeket húsvét, pünkösd, űrnapja, nagyboldogasszony, Szent István, kisasszony, karácsony napján viseltek. Anyaguk brokátselyem vagy bársony. Ha a szoknyához blúzt vettek fel, azonos anyagból készült mindkettő. Ha a félyinghez pruszlit vettek és nyakravaló kendőt kötöttek, a szoknya „elválik" más színű. A bársony és brokát ruhához duplaselyem, szövött rózsás, ágas közepü szarvas kendő illett.

Az idősebb menyecske négy-öt év után letette a szarvas kendőt, és bekötött fejjel járt a hajnali misére adventben.

A lányok ünnepi ruhája gumiselyemből készült, ez világos, „gyenge színű" volt, lányoknak való: halványsárga, égszín. A szoknya elé kötött kötény (kecele) színe ellenben mindig fekete, lányoknak, asszonyok­nak egyaránt.

Ez alól csak a menyasszony és a Mária-lány kivétel, illetve ha egy lány vagy menyecske fehér színű szoknyát ölt fel a kötényt selyem­szalaggal, hímzéssel, tűzéssel vagy csipkével „tillangér csipkével" díszítették. A selyemkötényt gyakran három helyen hosszában levasalták. Ez díszítőelem is, de arra is szolgált, hogy a vasalás mentén gyűrődésmentesen összehajtsák. Nagy ünnepen a pruszlira mindig kötöttek vállkendőt.

 

Harmincéves korukig kilenc-tíz fehér vasalt szoknyát hordtak, a szegényebbek kevesebbet. Ketten ráncolták az asztalon, hogy a ránc ki ne ugorjon, és keményítőben vasalták. A felső két-három alsószoknya általában selyem síkos gyolcsból készült, ami a sima gyolcsnál finomabb.

Harmincéves kor után ünnepeken is alul piros posztóval szegett alsószoknyát viseltek barhét (télen) vagy karton (nyáron) anyagból, s ebből 16-18 darabot is felölthettek. (Egy piros aljú szoknyához négy méter anyagra volt szükség.)

A legfelső szoknyán a piros posztó a szoknya visszájára volt szegve, nem a színére. A felső szoknya, a pruszii, a blúz anyaga és színe az ünnep jellegétől, viselőjének korától és tagadhatatlanul vagyonosságától is függött.

Máriás lányok

A máriás lányok csapata Patán egy időben tizenöt főből állott. Körmenetekben, búcsúkor ők vitték vállukon a hurcoló Máriát. (Négy leány Mária-hordozó, hat lobogós, négy gyertyás vagy fáklyás, egy pedig jézuskás, vagyis a keresztet vitte a hordozó Mária előtt.)

A községi leányoknak ebbe a csoportba bekerülni rangot jelentett. Már csak irigyelt, nagyon szép, diszes viseletük miatt is.

Körmeneti ruhájuk fehér harisnya, fehér selyemszoknya, hosszú ujjú selyemblúz, hajukban fehér, kék vagy piros szalag, fejükön magas menyasszony koszorú egész fejüket beborító fátyollal.

Pünkösdkor a szentkúti búcsúra blúz helyett ingvállban voltak, piros kendővel a vállukon, piros szalaggal a hajukban. Kivételezett helyzetüket az is jelezte, hogy a szentmiséken a többi lány előtt állhattak, közvetlen a szentélylépcső előtt. Ezt viszont ki kellett érdemelni, nehéz volt bekerülni a körbe.

                        A menyasszonyt máriás lányok kisérik

Hej, élet légény élet...

A legény tulajdonképpen a legínypohár megvételével vált legénnyé, azaz amikor idősebb társainak áldomást fizetett a kocsmában.

A legénytársadalom ekkor fogadta őt be: ettől kezdve járhatott lányokhoz, mehetett el kocsmába, különben állandóan üldözték, sőt meg is verték.

A legényavatás és a kalapdísz viselése a társadalmi hovatartozásnak megfelelően változott; a faluban maradó parasztlegények körében még divatos, de a városba dolgozni járó munkásfiatalok elhagyták a szokást.

A férfiak magas tetejű posztókalapot hordtak.

A legény kalapját három bimbó (apró művirág) díszítette, egy piros és két kék, a házas ember ismertetője egy bimbó volt.

Ha a legényt besorozták katonának, azaz regruta lett, attól a lánytól, akinek udvarolt, regrutaszalagot kapott. Ez két-három méter hosszú nemzetiszínű szalag, amit a kalapjára kötött.

Az ünnepi viselet a XIX. század végétől a fekete posztónadrág és posztómellény, a kislajbi. A kézelös, bő ujjú ing lehajtó gallérú, a gallér alá nyakravalót kötöttek. Az ünnepi ing gyolcsból készült, az eleje díszes volt: két paszta forhamenth közé slingolást varrtak.

2009. évi Patai Péter Páli Palóc Napok vendégei voltak:

Nagyrédei Hagyományórzó Egyesület

Rimóc település hagyományőrző csoportja

Szücsi település hagyományőrző csoportja

Boldogi Huszárok

Oldal: Hagyományőrzés
Patai Péter Páli Palóc Napok - © 2008 - 2024 - patai-palocnapok.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat